United Kingdom, Morocco · 19 Days · 49 Moments · March 2018

Dóra's journi to Morocco


26 March 2018

Hazafelé egy jó kis keménytojásos fűszeres palacsinta egy utcai árus néninél, szerváltunk tányérkákat meg isteni datolyát és narancsot. Narancsból itt amúgy annyi van és olyan finom. Aztán hazacsalinkáztunk az utcákon már térkép nélkül. És még élvezzük a Riad egyik kuckós ücsörgős részét a jó kis chilles zenével. Pont mire megszoktuk a dolgokat megyünk haza... most azért így a végére tudnék még maradni :)
Az lett volna a terv, hogy még elmegyünk egyet spa-ba, a La Mamunia nevű 5 csillagos helyre, ahova be is engedtek végül csöpp kis zavar után :D Végül valahogy egy pár órára nem volt kedvünk kifizetni 60€t fejenként, úgyhogy körbesétáltuk az épületet, ami kb a Bahia Palotával vetekedett. Csodás mozaikok. Bent persze márkásabbnál márkásabb boltok, majd elcsalinkáztunk a kerbe, ahol a végén konyhakert ágyások voltak. Ittunk egy kimonádét, teát meg ettünk finom fagyit és élveztük a napsütést még.
Utcsó kis ebéd egy sarki helyen. Csak megpróbáltak lehúzni de nem hagytuk magunk :Dddd
Aztán jött a várva várt Jardin Majorelle, amit YSL és Pierre Berger vettek meg a 80as években. Helyreállították a kaktuszos kertet is. Annyira különleges ez az indigó kékre festett épület a sárga együttesével. Benne Berber kincsek és a berberek története. Szuper volt körbejárni ezt a kis kertet. Annyira durván fotogén Marokkó. Színek, formák mindenhol.
Lusta kis reggeli után eltaxiztunk a Jardin Majorelle-ig. Második próbálkozásra bejött. Bár még többen álltak sorban mint múltkor. Ellenben nyitva volt az Yves Saint Laurent múzeum úgyhogy egy kombinált jeggyel 20 percre csökkentettük a sort. Hát nem gondoltam volna, hogy ennyire le fog kötni, amit bent látunk, mert nem vagyok egy divat bolond. Nem voltam egy általán képben YSL munkásságával, de ez a fantasztikusan összeállított kiállítás csodálatos képet adott róla, hogy mekkora zseni volt ez az ember. Bent nem lehetett fotózni azon a részen, de bemutatta az életrajzát, hogy 17 évesen már divat versenyt nyert, hogy alapította a divatházát, és hogy inspirálta Marokkó és a különböző nemzetek divatja. Legalább 40-50 ruhája és a hozzá való ékszerek ki voltak állítva. Teljesen lenyűgöző volt! Egy másik teremben pedig egy Marokkói művész ruha szobrait nézhettük meg.

25 March 2018

Hát jó későn értünk haza... Írtam sms-t a riádnak higy a cuki nénik ne várjanak ránk, de nem kapták meg. Úgyhogy ezek a drágák meleg vacsival vártak ránk.Aztán enyhe kis pánik, amikor tulaj bácsi kérdezi, hogy holnap korán megyünk-e... Kiderült, hogy a recsink valóban kedden ment, de eggyel kevesebb éjszakát foglaltunk és bemákoltuuuuk. Még pont egy éjszakányi hely lesz! Yes!
Menet közben egy két szünet, utolsó naplementés helyen még egy jó kis menta tea, miközben az 1460m magasan lévő lankákra, Aït Barkánál megy le a nap.
Hajnali 6-6.30 körül keltünk, hogy lássuk a napfelkeltét. Szép rózsaszínes volt a dűnék fölött az ég, de a felhők miatt nem láttuk előbújni a napot. Visszaértünk egy hotelhez, ahol megreggeliztünk, aztán buszra pattantunk, hogy kb 8-9 óra buszozás után visszaérjünk Marrakeshbe.

24 March 2018

Ledobtuk a sátorba a cuccunk és gyorsan elindultunk még a mellettünk lévő dűnére, hogy lássuk a naplementét. Iszonyatosan nehéz volt felmászni, ahogy a homok kicsúszott a lábunk alatt és folyamatosan visszacsúsztunk. Pont felértünk, mielőtt lebukott a nap. Mindenhol homok fújt a szemünkbe, arcunkba, de csak sikerült! Este szokásos Tajine, ez most teljesen egy magyaros csirkegulyásra emlékeztetett, majd esti dobolás. Olyan csend volt mindenhol. Semmi mesterséges fény, csak a hold és a csillagok, de az olyan erősen, hogy árnyékot vetett.
Még egy pár fotó a leírhatatlan színekről. Ahogy a kék ég és a narancs homok váltja egymást.
És egyszer csak megjelent a messzeségben a Sahara. Átváltott az apró kavics erre a rózsaszínű homokra. Fantasztikus időben értünk oda, csodálatosan szépek voltak a rózsaszínes dűnék, és ahogy elindultak a kis tevebarátaink. Meleg volt, fújt a szél és vagy másfél órát zötykölődtünk a tevék hátán. Ahol a nappal szemben fényképeztél, és visszaverte a fényt, olyan volt, mintha friss hó lett volna. Ahogy össze voltak kötve a tevék mindegyik odaszaglászott az előtte lévő emberhez. Olyan kis békések.
Kaja és pisi szünet a semmi közepén. Rettenetesen jól esett a sültkrumpli és az omlett az egész heti Tajine-ozás után. Sivatah erre arra amarra.
A szönyegesnél megtudtuk hogy itt mindent kézzel készítenek. Élő állatok szőrét használják csak, birkát, tevét, bébitevét és egy 35 fős női közösség készíti őket. A szálakat is kézzel sodorják, majd festik. Kék az indigó, narancs a henna, sárga a sáfrány, zőld a menta, majd citrommal és sóval fixálják a színeket. A mintákat fejben találják ki, nincs leírás, egy-egy színnek természeti jelentése van, és a minták is történetet mesélnek el és használják a berber tetoválásokat. A nők az álluk alá kapnak egyedi tetoválást majd a homlokukon egészül ki, amikor férjhez mennek. Végigmitogatták a szőnyegeket mi pedig jó túrista mósjára nem tudtuk otthagyni és vettünk egy szép fekete sárga mintás kaktuszselyem szőnyeget amit kb 4-5 hónap elkészíteni. 140€-t fizettünk.
Azt hittük csak ilyen rővid megállóink lesznek a sivatagig, de egyszer csak megállt a busz és felszedett minket egy Berber fickó, Salah, és elindultunk a “kertben”, ahol pálmafák nőnek és lucernát termelnek, amit kézzel szednek az asszonyok. Ezt a területet 4 éve elöntötte a Thodra és lehozta a hegyről a homokot ami egy részét ennek a területnek terméketlenné tette. A Kasbah is megrongálódott, amit most állami pénzen állítanak helyre. Elmentünk Thingir piac részére is, majd azon átvágva egy berber szőnyegkészítőnél kötöttünk ki.
A Thodra folyó völgyéhez érkeztünk. Rövid fotó megálló az úton. Ahol Jusef elmagyarázta hogy a téglából döngölt épületek kb 200 évesek, és hogy ne üssenek el az új épületek, a kormány szabályozza, hogy az új épületek is tégla színűek legyenek. A folyó mellett pálmafák, mezőgazdasági részek, a házaknál pedig minden háznál tartanak 1-2 állatot is. Kocsiba visszapattantunk és nem sokkal arrébb megnéztük a szorost is, ahol a Thodra ered.
Ismét úton egy kis reggeli után. A buszos társaság mókásabb mint a korábbi. Leghátul ücsörgünk és épp frankón egy homokviharon vágtunk át, kb 20 méterre lehetett látni. Miközben nem sokkal előtte a völgyből visszajövet még zöld részek és mezőgazdaság volt.

23 March 2018

Jusef a sofőrünk, elrobogtunk a Dades Valley-be, a Dades folyó völgybe. Rövid pisiszünet egy rózsavíz desztilláló helynél aztán kb egy órát robogtunk a szuperkacskaringós úton le a völgybe de már csak a hegyek körvonalait láttuk. Egy hostelben raktak minket ki, 2 tök jó fej srác fogadott minket és készítette a vacsit. Hát persze hogy egy jó kis Tajine várt minket :D Hullák voltunk, úgyhogy mentünk aludni, bár a társaság nagy része még éjfélig dobolt és énekelt. Olyan k***a hideg volt, hogy majdnem pulcsiban zuhanyoztunk kb de muszáj volt a nem fürdős sivatagozás utan!
Találtunk egy teraszos éttermet, ahol ettünk egy finomat. Megállapítottuk, hogy gluténérzékenyeknek kicsit nehezebb életben maradni, mert mindenhez kenyér van. És ezután kezdődött a kálváriásabb rész. Visszaértünk a parkolóhoz ahol egy plyan nettó 3 órát vártunk a buszunkra. Nem volt semmi infónk aztán Gergőnek eszébe jutott, hogy felhívjuk az utazási irodás csávót. De ez sem sokat segített a szitun. Pozitívra fókuszálva: sütött a nap, volt narancslé és horgolótű. Az idegeim azért elfogytak picit és bevallom jobb lett volna csak a 2 éjszakás túrára befizetni, de már nem volt visszaút.
Aztán elkalandoztunk a város belseje felé ahol belebotlottunk az egyetlen itteni látványosságba, egy berber zsidó zsinagógába. Egy fiatal srác vitt minket körbe a zegzugos, kincsekkel, ékszerekkel, ruhákkal, szőnyegekkel megpakolt aprócska helyen. Mesélt a minták eredetéről, hogy hol imádkoztak, hogy a nagyapja zsidó, a nagymamája muszlim volt. Érdekes volt látni ezt a sok tárgyat, mert mindenhol vagy a kívülről egyszerű, homokszínű vagy üres épületeket láttuk eddig, itt pedig olyan aprólékosan összegyűjtötték a sok kincset.
A sivatagozás után délelőtt kiraktak minket Ouarzazte-ben ami nem messze van Aït Benhaddou-tól. Nem teljesen értettem, hogy hogy alakul a program. Akikkel jöttünk buszon frankón egy fotó megállót kaptak és már mentek is tovább. Nekünk azt mondtak van 2 óránk, aztán jön a másik busz, ahova becsatlakozunk. Ledobtuk a cuccunk az étteremnék aztán elindultunk egy kis felfedező útra. Felfedeztük az itteni zegzugos Kasbah-t néhány szép festett menyezettel.
Reggel 6körül keltettek. Csöppet kockára fagytunk :D majd gyors reggeli, mézes és lekváros kenyér keménytojással. Pont megjelent a nap a dombok mögött. Itt az elősivatagban még kavicsos ez a rész amit pihepuha homokbuckák szakítanak meg. Kivártuk a tevécskéinket, aztán elindultunk vissza az út felé, ahol várt ránk a kisbuszunk.

22 March 2018

Megérkeztünk a Zagora nevű város melletti sivataghoz ahol a Berber vezetők már vártak minket a teve barátainkkal. Pont naplemente volt, összeszedtük a minimális motyónkat, megkötöttük a sálunkat és tevére fel! Eltevegeltünk a sátrakig. Mire odaértünk, pont besötétedett. Kemény munka megülni ezen a furcsán lépegető E.T. fejen. Cukik nagyon amúgy. Egy négyzet alapban voltak elhelyezve a sátrak, benne matrac, párna és pokrócok. Két magyar csajszival, Krisztivel és Zsuzsival aludtunk egy sátorban. Este a nagy központi sátorban egy isteni Tajine-t ettünk, az eddigi legjobbat. Végül a sátrak között tábortűz mellett doboltak míg mi körben szőnyegeken feküdtünk és bámultuk a csodaszépen fénylő csillagokat!
Kb 3 óra buszozás után érkeztünk el az Ourzate filmstúdiók melletti Aït Ben Haddou nevű meseszép kis faluhoz, ami mostmár az Unesco világörökség része. Folyamatosan újítják ezt az agyagból tapasztott vörös helyet, ahol közel 20 filmet forgattak az 50es évek óta, mint a Gladiátort vagy a Trónok harcát. A 11. Században épült ez a falu míg a mellett lévő város, infrastruktúrával mindössze 60 éve. Annyira szürreális, ahogy a semmi közepén egyszercsak ilyen helyek nőnek ki a földből, miközben pár órányira az Atlasz hegység havas csúcsai magasodnak. Ebédeltünk egyet egy tömegtúrista etető helyen, szokásos Tajine és couscous. Gergő pedig megtanulta a sivatagi kendőkötést, hogy nemsokára arab hercegként tevegelhessen :D Majd robogtunk is tovább, mindenfelé építkezések mellett a semmi közepén.
7.30kor szedtek fel a Riadnál majd buszra raktak minket. Mi vagyunk az egyedüli páros, aki a 4 napos túrát választotta, úgyhogy az első másfél napban a 2 napos túrát lessük meg majd becsatlakozunk a 3 napos bandához. A táj hihetetlenül gyorsan változott. Zöld mezős rész, oliva liget, pálmafák, szárqz donboldal, és olyan kacskaringós utak, hogy csoda, hogy nem jött ki a reggeli.

21 March 2018

Természetesen hazafelé csak a főtéren keresztül jutunk, úgyhogy fejet lehajtva hasítottuk a tömeget. Ölelkezést színlelve (na jó amúgy jól esett) kitaláltuk melyik tetőteraszról fogjuk nézni a naplemente fényeit és a tömeget. Egy szilvás marha és egy citromos csirke Tajine volt a vacsi a jó kis menta teával a Café Dabachi teraszán.
Még pont eltaláltunk a zsidó temetőig zárás előtt. Egy kis zsidó közösség él Marrakeshben. A temetőben fehér kúpok, halmok. Téglából épültek, agyaggal bevonva majd fehérre meszelve. Egyes területeit még most is újítják, hogy megőrizzék. 10Dirham volt ide is a beugró. Hazafelé menet belebukkantunk egy sütis bácsiba 20 Dirhamért két körben gyakorlatilag végigettük a palettát - kókuszos, csokis, krémes, főleg leveles tésztás édességek. Gergő arcán önelégült mosoly terült el, úgyhogy jól tettük, hogy megálltunk!
Nem lehet elég képet csinálni erről! A belépő ide is 10Dirham volt és kb egy órát kóricáltunk.
Korlátlan mennyiségű építészeti képet tudnék most feltölteni. A Bahia Palota valami meseszép volt. Annyira örülök, hogy visszajöttünk. 19sz-ban épült és az akkori szultán megirigyelte. Csodálatos zellij (mozaik) volt mindenhol. Fantasztikus fa födém és festéssel díszített plafon dekoráció. Hihetetlenül közel áll hozzám ez a színvilág és geometria illetve növényi díszítés. Ez kombinálva a kertekkel maga a tökéletesség. Ücsörögtünk a napon, nyugi volt. Imádtuk.
A Vert Midi nevű helyen (totál európai) ettünk egy paninit és egy salit és kitaláltuk, hogy visszamegyünk a zsidó negyedbe és megnézzük a Bahia Palotát. Végre van teeeerv!!!! És úgy döntöttünk belockáztatjuk a taxit.
A Nouvelle Ville kevésbé volt izgalmas. Új épületek voltak erre és boltok. Végül a Harti nevű kertben sétáltunk aztán összeszedtük a rendszerem. Nem bírja a szervezetem ha kaja és terv nélkül maradunk :D...
Lusta kis reggel után elsétáltunk a Jardin Majorelle és az Yves Saint Laurent múzeumig. A város felénk eső része szokásos dzsumbi, majd elértünk egy kereszteződésig és mintha hirtelen Európába transzportáltunk volna. Szép autók, tisztaság, rendőrök egy zebránál. Majd elérkeztünk a kertig ahol kígyózó sor állt... és a múzeum is zárva volt. Kis csalódottság után gondoltuk felfedezzük a Neuvelle Ville azaz új város részt.

20 March 2018

Asszem vacsora helyett itthon kellett volna maradni... fürdés után bementünk még a főtérre. 8körül a bazár már bezárt ellenben nem lehetett a főtéren a kajahelyeken átvergődni magad mert folyamatosan valaki rádmászott. Nagyon érintősek és hangosak és emiatt nekem agresszívnek jönnek le. Kaját masszívan beszoptuk... fogalmazzunk úgy. Kaja nem volt jó. Grillezett cuccok és mondták hogy mindenből egy picit kapunk ami igaz is lett ellenben teljes árat számláztak fel úgyhogy egy 370DHs számla lett az eredménye... Ezt Gergő nagy nehezen 200ra lenyomta és otthagytuk az egeszet a fenébe... Utcák este teljesen más hangulatúak úgyhogy összefoglalva Thaiföld és Kambodzsa ehhez képest gyerekek frankón LÓFASZ és nem kihívás! Összefoglalva ha tehetem nem fogok visszamenni a Djema el-Fna térre...
Visszaúton egy kis utazási irodát szúrtunk ki Trip Mar a neve. Egy szintén nagyon kedves berber fiú végigmesélte a körútakat és döbbenetes módon fele olyan árat mondott mint amire számítottunk netes keresgélés alapján. 3nap 2 éjszakás túra 60€ per fő, mi végül a 4 naposra neveztünk be 95€ per fő kisbusszal hotelnél vesznek fel majd az atlasz hegységen át a sivatagig jutunk. Szállás, reggeli, vacsi az árban. Utána beszélgettem vele egy picit a Marokkói helyzetről FRANCIÁUL!!! Végül a főtéren kötöttünk ki, ahol betalált 2 hennás enyhén agresszív nőci, de már csak röhögtünk a kurva nagy lehúzáson, de valahogy nem volt kedvem elcseszni a napot!
Fotò modellkedés a palotànál😂 Annyira jó Gergő telòja.
A Palace el-Badiba pont odertünk időben. 20DH volt a belépő fejenként. Kb 700FT. Egy hatalmas palota maradványait láttuk, amit a 16. szban kb 20 év alatt épített fel az akkori szultán. Fénykorában lemeszelt falak és csodás mozaikok és fagerendázat várta a szultán látogatóit. Érdekes termek, föld alatti szobák, medencék és narancsligetek. Gergő pedig arab parfüm szagú :D
A palota felé menet a Kasbah nevű részen mentünk keresztül. Egy mosolygós fiú leszólított bennünket a fűszeres bódékánál. Megszaglásztuk a helyi menta teát. Végigszagoltuk a fűszereket, a parfümöket, megmutatta a Berber rúzst, kaptunk teát, amibe egyszercsak kristályt rakott. Megcsapott az eukaliptusz illata és kitisztította az orrunkat. Nagyon kedves volt úgyhogy egy jó pár cuccal távoztunk. A kezem kapott rózsavizes agyagos pakolást amitől pihe puha lett és utána még el is irányított a palotánk felé :)
És végre kajaaaa. Kirúgtunk a hámból. Egy tetőteraszra ültünk ki ebédeni, ami gólyákról volt elnevezve. Mindenhol gólyák vannak itt. Gergő Koufta aux Euft azaz daralthusi paradicsomszósszal és tojásokkal én pedig zöldséges couscoust ettem. Előételnek kenyér és fűszeres oliva bogyó volt. 150 DH-t fizettünk. Nagyon fini volt. Kalandoztunk tovább.
A kövi állomás a Saadian Tombs azaz a Saadi sírkamák voltak. Csodaszép sírkertre bukkantunk. A Saadi család halottjai voltak itt eltemetve. A kertben. Kb 100 sírhely. Csodálatos kék színek, teknőc a kertben, mesés mozaikok. A belső oszlopos sírkamrához sorba kellett állni de megérte... lenyűgöző volt. Mindőssze 10 dirhamos belépőért, azaz 350ftért.
A következő állomás a Koutoubia Minaret volt ami benne van a 3 legjelentősebb Minaretben a világon. Körbesétáltuk, körülötte park. Majd elindultunk a királyi palota felé de szerencsére eltévedtünk. Ki volt táblázva egy séta, aminek az első megállója egy hammam mellett vezetett el.
Kiértünk a főtérre, a Djemma el-Fna-hoz. Bár még reggel volt de már kint voltak a narancsleves bódék, 4 Dirhamért (kb 160ft), és már zajongtak a kígyóbűvölők. Kellemes napos idő volt. Az utcákon robogósok száguldoznak. Aztán jön egy szamár. Aztán meg a mecset felé menet lovaskocsi!
Elindultunk a Riadtól reggel. Ahol mi lakunk elég kihalt már kint vagyunk a dzsumbiból. Elindultunk a főtér felé. Át kellett vágnunk a Souk-on, azaz a bazáron. Hát ennyi cuccot még életemben nem láttam. Jobbnál jobb minőségű bőr cipők, táskák, csodaszép tányérok, lámpák... Még félve mentünk, valahogy agresszívabb a légkör, de nagy nehezen több eltévedés után átvágtuk magunkat rajta és nem vettünk semmit.
Jó reggelt! Szuperül aludtunk. Kellemes tavaszi idő. Csodás ez az épület. Most indulunk felfedezni!

19 March 2018

Esti ücsörgés a Riad 5 Sensban. Szuperkedves a tulaj és a recepciós fiú. A Riad pont olyan mint a képen. A szobánk tök kuckós. Van egy ücsörgős részünk lent és a fürdő szoba rész fölött az ágyunk. Kértünk egy Marokkói menta teát (zöld tea, menta levél és elég sok cukor) és nyugszunk lefele a kezdeti sokk után a csodás fényekben és enyhe festékszagban a medence mellett. Még szerencse hogy volt kajánk a bőröndben mert most azért nem annyira bátran indultam volna el vadászni :D picit bevallom melegebbel számoltunk. Olyan pulcsis/kabátos idő van így este. Holnap teszteljük a napközbent.
Megérkeztünk a reptérre. Totál szuper, modern. Meseszép.Sorban állás a vámnál. Ijedt kis Bonjour... Majd váltottunk kis pénzt. Bőrönd átvilágítás aztán taxi vadászat. És bár végigolvastunk mindent hogy hogy fogják átcseszni a fejünket nem tudtuk megúszni. 150 Dirhamot fizettünk a kb 70-100 helyett de nem tudtuk lealkudni. Próbáltam franciául kommunikálni... Csöppet rozsdás... Mindenesetre gondoltam a kedves csevegés hátha segít. Ehhez képest frankón kirakott a csávó nem messze a hoteltől de baromira nem előtte ahol mint a cápák vetették ránk magukat a 2 arab srác. (Strandpapucs zokni a divat úgy néz ki) Úgyhogy bőröndöket cipelve Gergő offline térképet nézegetve eljutottunk a Riad-ig. Fickó közben végig mondja hogy nem kell félni meg bízzunk benne. A másik srác meg frankón követett és amikor én visszafordultam, elfordult. Kurva szar érzés volt első élménynek de legalább fejben fel voltunk készülve... Vékony utcák, esti fények, sötétebb bőrű emberek. Frankón 8ker érzés....
A repülés simán ment. Nagyon érdekes volt látni ahogy Afrika felé piros porosra vált a levegő. Jó volt látni a sok szél és naperőművet. :)
Délben indultunk a télből. Autóút sima. Gatwick pedig meglepetés. Még nem repdestünk innen. Magadnak adod fel a csomagod. Nincsenek pultok... Robot invázió... És nemsokára repülünk! 3 óra 40 perc lesz az út. Indulhat a horgolás :D

18 March 2018

Majdnem kész vagyunk :D Ja... NEM... Este fél 10... de végre elkezdtünk pakolni ;)

8 March 2018

Másfél hét!!! Még ennyit kell fogösszeszorítva kibírni, aztán irány Marokkó! Terv az nagyjából zéró, mert olyan rohanósak voltak a hetek, hogy 2 rövidebb Marokkós videón kívül semminek nem volt időnk utána nézni, de majd a repülőn kb. kitaláljuk... Ami biztos, hogy Marrakeshbe érkezünk, és találtunk még korábban interneten szállást szuper áron egy szépnek tűnő Riadban (kerttel rendelkező pici hotel a belvárosban). Aztán majd ott akasztunk valami 3-4 napos sivatagi túrát! Amúgy ez lesz az első utunk Afrikába! Kalandra fel!